Ez is úgy néz ki, mint az összes új Civic, tehát simán menthetné Leia hercegnőt a soron következő Csillagok háborújában. Mégis, a Type R igazi autó, mi több, az S2000 után ma a legautóbb Honda a sorban.
Type R híján olyan egy Civic-sorozat, mint Fábry-showder szexista kiszólások nélkül. Vérszegény, átlagos. Ezután csak az a meglepő, hogy az új széria bemutatása után ilyen sokáig vártak a sportverzióval. Tudjuk jól, hogy egy ilyen kicsi autógyár, mint a Honda, nem tud csak úgy, egy szuszra teríteni egy teljes modellsorozatot. De magyarázhatja a késést az is, hogy a mostani Type R nemcsak erősebb kivitelt jelent, hanem új karosszériaváltozatot is. Egyébként meg ugyanezen a sajtóbemutatón vezették elő a Type S-t is, ami úgy viszonyul az R-hez, mint kokszon hizlalt bicepsz a súlyemelő valódi karizmához. Az S-t tehát inkább kiteszem egy keretesbe, az igazi ünnepelt az R.
Tőlem döngölhet ez a Civic úgy, mint a hetvenes évek elejének sztárolt Ferrarija, a nadrágdagasztó, középmotoros Ferrari Dino 246 GT (193 LE, 233 km/h), erre is igaz ugyanaz, mint a többi ferde hátúra: kutyából nem lesz szalonna. Kövezzen bár halálra az iPod-kultúrán nevelkedett nemzedék egy dél-yokohamai cybercaféban, de nekem az igazi sportautó akkor is az óriási motorját hosszú orrában hordó, széles, lapos kocsi marad. Ez meg itt szép, nagyra nőtt, sok mindennel teletömött, forró ferde hátú. De van benne tűz rendesen. Ennek az az oka, hogy az XXL-es méretű tamagocsihéjban, valahol az Euro 4-es katalizátor falai mögött, a zajemissziós normák rétegei alatt versenyautó-lélek lakik.
A cikk forrása: www.totalcar.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Marita 2017.10.22. 07:58:51
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.