Támogatók

2007.04.11. 18:50 ctr

A legkombisabb terepjáró - Honda CR-V teszt (Honda CR-V 2.0 Elegance és 2.2 i-CTDi Executive teszt)

Külsőre talán nem mindenkinek tetszik, de a CR-V remek vezethetősége és praktikus utastere meggyőző ajánlattá teszi a szabadidős Hondát. A benzines és a dízelmotoros változatot is kipróbáltuk.

 Néhány japán márkával ellentétben a Hondát sosem remek terepjáróiról ismerték. A Pajero, Patrol és Land Cruiser nevekkel nem akart konkurálni az inkább sportos modelljei révén elismert márka, pedig már harmadik generációját mutatja be terepre szánt szabadidős autójának. A CR-V mindig is egyfajta különc volt a Toyota RAV4 uralta szegmensben, ugyanis soha nem kérkedett remek terepjárós tulajdonságokkal, külseje sem vagányságot sugárzott, azonban a lemezek alatt olyat tudott, amit a konkurensek nem teljesítettek maradéktalanul: jól ki lehetett vele jönni a mindennapokban! A terepjáró-tulajdonosok nagy része, mikor aszfaltúton megy autójával, a darabos vezethetőséget, pazarlóan iszákos hajtásláncot és megkérdőjelezhető komfortot eltűri azért cserében, hogy magasan ül, nagy kerekeken gördül, és jól néz ki az autóban. Ma már, akinek valóban szüksége van terepjáró-képességekre, a jól bevált régi megoldásokat választja, míg a szabadidős, kirándulós autók közé sorolt modellek egyre inkább alkalmassá válnak rendszeres közúti használatra. Ezen a vonalon halad tovább a Honda, melynek megfelelően a CR-V harmadik generációja minden eddiginél személyautósabb lett. Jól vezethető, praktikus és komfortos, ezért semmi nem akadályoz meg minket abban, hogy akár a kombik és egyterű modellek alternatívájaként tekintsünk rá.

 Sokkal szerényebb megjelenésű volt a CR-V előző két generációja. Az új modell nem az előd vonalvezetését fejlesztette tovább, a Hondánál valami teljesen más irányba indultak. Nehéz helyretenni az autót, főleg első pillantásra. Méretei révén könnyedén kategorizálható, de azt, hogy tetszik-e, avagy sem, sokan még hosszú idő után sem tudják eldönteni róla. Itt van például ez a szokatlan hűtőmaszk-kiosztás, az egyedi formájú lámpák, vagy éppen a szögletes tetővonallal ellenkező, ívelt formájú oldalablakok (amely oldalnézetet a Stream egyterűn láthattuk már). A pótkerék a hátfalról a padló alá került, így a nagy kerekeken és az emelt padlószinten kívül csupán némi műanyag burkolat emlékeztet arra, hogy terepjáróval van dolgunk. A bordázott, fényezetlen műanyag küszöbvédőre, illetve az első és hátsó lökhárítókra fellépő- és kartervédő-imitációk is kérhetők, melyek az ezüstszínű tesztautón láthatók. A kombik, egyterűk és terepjárók vonásait ötvöző formavilág kifejezetten egyedire sikerült, harcias frontja, modern oldalnézete és családias hátsója közül valamelyik rész majdcsak elnyeri a szemlélő tetszését.

 Modellváltásnál szokatlan módon ezúttal nem mondhatjuk el, hogy a CR-V minden paramétere nőtt néhány centivel, itt ennek az ellenkezője az igaz. A kirándulós Honda 10 mm-rel rövidebb lett (tengelytávolsága 10 mm-rel csökkent), és változatlan szélesség mellett 30 mm-rel vált alacsonyabbá. Ennek ellenére utastere továbbra is tágas, a gyáriak ígérete szerint még jobb helykihasználású, mint eddig. A CR-V praktikumára korábban sem volt panaszunk, talán a legtágasabb, és legjobban variálható autóként ismertük meg a szabadidős terepjárók célszerűséget gyakran nélkülöző, kompromisszumos világában. Emlékezetes marad, hogy régen a váltó mellett a kézifékkart is a műszerfalra telepítették, és a többféleképpen lehajtható hátsó üléssor mögött, a csomagtér padlójában összecsukható kempingasztal kapott helyet. Két generáció után ez a kis asztalka búcsúzik az autóból, nem találták elég hasznosnak. Hasonlóan megszűnik a terepjárósan oldalirányban nyíló hátsó ajtó, a csomagteret ezentúl a többi személyautóval megegyező módon, felfelé nyitható ajtón keresztül lehet elérni. A raktér a számok szerint alaphelyzetben is több mint fél köbméteres, ezért nem ártott valamilyen rendszerező elvvel kihasználhatóvá tenni. Félúton polcot szereltek fel, ami csak 10 kg-mal terhelhető, ezért például kabátoknak remek helye van rajtuk, de nehezebb csomagok szállításakor nem árt kivenni. Fülek, kampók szép számmal akadnak a raktérben, és a hátsó üléssor előredöntése sem ördöngösség. Külön előny, hogy a csomagtér ajtaja nagyon mélyről indul, a lökhárító felső része is felnyílik vele, ezért könnyű bepakolni, de éppen ezért szokatlanul alacsonyra került a nyitó fogantyú, és az ajtó kitárásához is több hely kell.

 Legalább olyan otthonos a CR-V, mint egy családi egyterű autó. A hátsó ülések ennek megfelelően nemcsak előredönthetők, de egyharmad-kétharmad arányban sínen eltolhatók előre-hátra, és ha a hátul helyet foglalók nagyobb komfortra vágynak, hátrafelé is dönthetik támlájukat. Két hátsó utas az első ülésekhez hasonló kényelemben utazhat, a hátsó pad két széle ugyanis kellően széles és jól formázott, ülőlapja kifejezetten hosszú. Könyöklő, pohártartó, de megfelelő felszereltség esetén még külön tetőablak is jár a hátsó utasoknak. Középre ülni harmadiknak már nem érdemes, bár a pad elég széles lenne, de formázása nem alkalmas hosszabb utakra. Pakolórekeszből egyterű autókat megszégyenítő módon sok található az utastérben. A kesztyűtartó felett fedeles polc van, palackokat a két első ülés közötti tartón kívül az ajtózsebbe is lehet tenni, a leghatalmasabb mégis a kézifékkar mögötti rolós doboz, ide kéttucatnyi cd-tok, vagy éppen hölgyvezető esetén akár egy kisebb női táska is elfér, ami már nagy szó.

Bővebben: www.a5.hu

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://honda.blog.hu/api/trackback/id/tr9257393

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.