Nézegetjük a motort Hondáéknál. Beszélgetünk róla. Gondosan megválogatjuk a szavakat. Ő azért, mert ugye a nagy Honda-család tagjaként vigyáznia kell, mit mond kutyájuk kölykéről. Én azért, mert - legalább amíg el nem vittem - illik szőrmentén nyilatkozni egy épp kölcsönkapott drága, új gépről. Végül megegyezünk: különleges.
Tetszik? Nem tetszik? Még most sem tudom. A döntésképtelenség alighanem leginkább a végletes aszimmetriára vezethető vissza. Balról nézem: a gyönyörű, 52 fokos V2-es blokk határozza meg a képet, van még sok króm, négy ragyogó fényezett elem, lendületesen formázott ülés, két klasszikus drótküllős felni és egy szolid, karcsú kardántengely. Jobbról nézem: két irdatlan krómozott dekli rondít bele a motor látképébe, viszont feltűnik a duplacsövű kipufogó, a krómozott fékkar hátul, a lyuggatott tárcsa elöl. Két oldalról két különböző motor.
Szemből és hátulnézetből meg még kettő. Elölről a vékony, de 21 hüvelyk tárcsaátmérőjű kerék uralja a képet, fölötte két nyurga tartón áll az egyszerű, de szépen ívelt kormány a két kerek krómozott tükörházzal. Igazi csopper.
Bővebben: index.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.